Ez az első bejegyzésem, és nem is nagyon tudom hogyan kezdjem. Először is talán megosztanám veled miért döntöttem az írás mellett.
Egy borzasztó nehéz időszakon vagyok túl, amin sokkal nehezebb túltenni magam mint gondoltam. Úgy gondolom talán az írás segíteni fog. Talán sok olyan dolgot kitudok magamból írni ami neked segíthet, nekem pedig felszabadulást jelent egy óriási teher alól.
A történetemről röviden annyit írnék, hogy 2019 szeptemberében ért véget a házasságom és van egy 3 éves kicsi lányom (aki már nem is olyan kicsi). A volt férjem bántalmazott. Verbálisan minden nap. De sokszor fizikailag is. Nagyon nehéz volt beismerni mi történik velem, és azt is hogy ez nem normális és nem kellene hogy ez történjen. Nehéz volt szembesülni azzal, hogy ennek a házasságnak vagy vége van és egyedülálló anyaként folytatom tovább az életem, vagy benne maradok a kapcsolatban és bízok abban, hogy nagyobb baj nem lesz. Hogy a volt férjem talán nem fog megölni és a gyermekünket sem fogja bántani. Visszagondolva azt mondanám, hogy mivel segítséget kértem, nem volt már többé választásom. Lépnem kellett. Méghozzá amilyen gyorsan csak lehetett. Azzal hogy segítséget kértem, elindítottam egy olyan lavinát amit már nem tudtam teljes mértékben irányítani de főleg nem tudtam megállítani.
Nagyon bízok abban, hogy ez a blog eljut olyan nőkhöz, vagy akár férfiakhoz is, akik szintén ilyen helyzetben vannak, vagy voltak és segítséget jelent majd nekik.
Szívesen venném a hozzászólásokat is, talán kialakul egy kis család a sorstársakból :)
Egy borzasztó nehéz időszakon vagyok túl, amin sokkal nehezebb túltenni magam mint gondoltam. Úgy gondolom talán az írás segíteni fog. Talán sok olyan dolgot kitudok magamból írni ami neked segíthet, nekem pedig felszabadulást jelent egy óriási teher alól.
A történetemről röviden annyit írnék, hogy 2019 szeptemberében ért véget a házasságom és van egy 3 éves kicsi lányom (aki már nem is olyan kicsi). A volt férjem bántalmazott. Verbálisan minden nap. De sokszor fizikailag is. Nagyon nehéz volt beismerni mi történik velem, és azt is hogy ez nem normális és nem kellene hogy ez történjen. Nehéz volt szembesülni azzal, hogy ennek a házasságnak vagy vége van és egyedülálló anyaként folytatom tovább az életem, vagy benne maradok a kapcsolatban és bízok abban, hogy nagyobb baj nem lesz. Hogy a volt férjem talán nem fog megölni és a gyermekünket sem fogja bántani. Visszagondolva azt mondanám, hogy mivel segítséget kértem, nem volt már többé választásom. Lépnem kellett. Méghozzá amilyen gyorsan csak lehetett. Azzal hogy segítséget kértem, elindítottam egy olyan lavinát amit már nem tudtam teljes mértékben irányítani de főleg nem tudtam megállítani.
Nagyon bízok abban, hogy ez a blog eljut olyan nőkhöz, vagy akár férfiakhoz is, akik szintén ilyen helyzetben vannak, vagy voltak és segítséget jelent majd nekik.
Szívesen venném a hozzászólásokat is, talán kialakul egy kis család a sorstársakból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése